Bővült teaválasztékunk a szigetországból.

Idén másodszorra rendeltünk teát az Ujiban található Yoshida Mei teakertből. A Yoshida család immáron 16 generáció óta gondozza a kyotoi Kōzan-ji templom (高山寺) körül elterülő teakertet, mely egyike az ősi császári teakerteknek. Ez az évszázadokon átívelő tapasztalat a teáikban is visszaköszön: kifinomult ízviláguk évről évre töretlenül ámulatba ejt minket.

A korábbi japán teákkal kapcsolatos kóstolóink fókuszában szinte kizárólag zöld teák álltak. Megismerkedtünk a Sencha a Kabusecha és a Gyokuro világával és röviden kitértünk a Karigane irányába is. Ez alkalommal azonban úgy gondoltuk, hogy folytatjuk a Japán teakultúra sajátosságainak feltérképezését.
A három új irány a Kyobancha, Karigane és a Matcha volt.

Kyobancha (京番茶) – sütött tealevelek

A Kyobancha neve eredetileg a Kyoto prefektúrában készített bancha-ra, vagyis késői szüretelésű zöldteákra vonatkozott. Sok szempontból különleges tea, éppen ezért nehéz elhelyezni a megszokott kategóriák (fehét, zöld, wulong, fekete, sötét, puer) bármelyikében is. Az első szembetűnő eltérés, a többi japán teához képest a levelek mérete: a Kyobancha elkészítésekor a megszokottál nagyobb, idősebb leveleket használnak, és a hagyományos eljárással ellentétben nem sodorják meg őket. Ezután a leveleket gőzölik, majd napon szárítják, végezetül pedig enyhén megsütik (erre utalván időnként Iribancha-nak, いり番茶 is hívják). Ennek a sok lépcsős elkészítésnek köszönhetően szinte alig van benne koffein. Néha néha Akachan Bancha-nak (赤ちゃん番茶), vagyis gyermek(nek is adható) bancha-nak is hívják.

Sokat kísérleteztünk a Kyobancha elkészítésével, ezek közűl most a két legérdekesebb eredményt emelnénk ki.
Először 85C-on, 120 másodpercig áztattuk a leveleket körülbellül 150ml vízben. Ez a hőfok a tea saját kerekterét helyezi a középpontba, azaz a lágyabb, gyümölcsösebb ízek dominálnak. A sütött ízek itt csupán lágy felhangként jelennek meg. Mikor 95C-on 90 másodpercig azonos mennyiségű vízben készítettük a teát az arányok megcserélődtek. Előtérbe kerülnek a sütés folytán kialakult karakteres pörkölt jegyek — sült gesztenye, fenyő, mogyoró — a lágyabb ízek pedig kellemes színezetként vannak jelen. Két ellentétes irány, mind a kettő érdekes – nincsen abszolútum, mindenkit bíztatunk a további kísérletezésre!

» Kyobancha 2017 No.323

Matcha (抹茶) – porrá őrölt zöld tealevelek

A tea porrá őrölt formában való fogyasztása a közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag Japánban volt bevett szokás. A Song dinasztia (960-1279) alatt Kínában is nagy népszerűségnek örvendett ez a típusú teázási forma. Így, mikor a zen buddhista Eisai, a Japán teakultúra ősatyja 1191 körül meghonosította a teanövényt Japánban, kínai mintára porrá őrölve készítette el a teát.

Mikor egy éve először kaptunk matcha mintát tettünk egy kísérletet az elkészítésére, ám gyakorlat és tudás hiányában ez nem bizonyult túl sikeresnek. Talán részben ennek volt köszönhető, hogy egy évig szinte fel sem merült, hogy beválasszunk egy matchát a teáink közé. Azonban, ahogy megkaptuk az idei mintákat újból kedvet kaptunk a matcha készítéshez. Egy kedves barátunk segítségével ezalkalommal kifejezetten finom italt sikerült elkészítenünk.

Megtudtuk, hogy készítés előtt egyrészt érdemes beáztatni néhány percre a chasent (茶筅, azaz teaecset) másrészt felmelegíteni a chawant (茶碗, vagyis teaedény), illetve átszitálni a matcha port, mivel az hajlamos összeállni apró rögökbe, ezzel megakadályozva az egyenletes elkeveredést. Ezután az átszitált matcha porhoz (2g) ~80ml 85C vizet kell önteni. A chasennel először 8-as alakzatban lassú mozdulatokkal egyenletesen el kell keverni a port és a vizet, majd a habveréshez hasonló gyors csuklómozdulatokkal felverni a matchat. Az eredmény egy intenzív ízvilággal rendelkező smaragdzöld folyadék és egy könnyű, édeskés, jádeszín hab; minél több a hab, annál sikeresebb az elkészítés.
Matcha teáink: 大松抹茶 – Nagy fenyő és 緑寿抹茶 – Zöld hosszú élet.

» Matcha Daimatsu 2017 No.325, Matcha Midorizu 2017 No.326

Karigane (雁ヶ音) – levél és szár vegyesen

Bár korábban többször is kóstoltunk Kariganet, ezidáig nem választottuk be a teáink közé. Most azonban úgy gondoltuk érdekes alternatívának bizonyul a Sencha és a Gyokuró mellé. Ízvilága lágyabb, a Sencháénál, és valamivel könnyedebb a Gyokuróénál; alapkaraktere umamis, utóíze kellemesen lychees.

A Karigane (雁ヶ音), másnéven Shiraore (白折) egy Japán zöld tea, melyben levelek, levélszárak és ágdarabkák egyránt megtalálhatóak. Ennek az érdekes összetételnek köszönhető ez az egészen egyedi ízvilág. A Karigane-t gyakran azonosítják a Kukicha-val (茎茶), pedig jelentős különbség van a kettő között. Míg az előbbit hagyományosan a Gyokuro-hoz (玉露) nemesített alfajból készítik, a Kukicha-hoz (lásd még: Bōcha, 棒茶) a Sencha típusú növény leveleit használják fel.

Nagyon izgalmas hangulata van, mindazokat, akik szeretik a japán ízvilágot, nagy valószínüséggel ez a tea is gyorsan magával fogja ragadni.

» Karigane Tomoshiraga No.321

Sencha (煎茶) – friss szedésű prémium zöld

A már korábban érkezett Sencha Kōufu mellé most egy másik alternatíva is érkezett, a Sencha Miyakono Tatsumi. Ez egy valamivel lágyabb, ibolyásabb izvilágot rejtő japán zöld. Érdekes összehasonlítani őket, más-más szempontból mind a kettőnek megvan a maga erénye.

» Sencha Miyakono Tatsumi 2017 No.322

Gyokuro (玉露) – árnyékolt tea

Az előző Gyokuro Kanrót annyira megszerettük, hogy idén is rendeltünk belőle. Nagyszerű tea, frissen pedig egészen lenyűgöző. Lágy, olivaolaj sűrűségű főzete kellemes ibolyás ízeket idéz, igazi tea esszencia. Japánban a legnagyobb becsben tartott tea, vendégek érkezésekor készítik.

» Gyokuro Kanro 2017 No.320

#menjigyalteat