Galambos Péter a Chan buddhizmus történetének kezdetéről

A buddhizmus megérkezése Kínába az első századra tehető. Kínában a buddhizmust illetően elkülöníthetjük az inkább elméletre és az inkább gyakorlásra fókuszáló hagyományvonalakat. A Chan iskola (chan zong 禪宗) kezdetét Bódhidharma Kínába érkezéséhez kötik, bár a Chan kialakulásának megvolt a maga előzménye. Egy-egy Chan mester a maga tanítványi körével gyakorolgatott, a hagyományok rajtuk keresztül megőrződtek és továbbadódtak. Az átadás szóbeli átadásra épült, ami néha megszakadt. Ezek a gyakorló vonalak összegződtek a Chanba.

A chan 禪 kifejezés az ind meditációt jelentő dhyāna szóból ered, annak a fonetikus áthangzása. A szanszkrit szó kínai átírása channa 禪那, mely később lerövidült: chan 禪. A Chan eredetileg különböző meditációs vonalakat gyűjtötte egybe, a közös pont a meditációra fókuszáló aspektus volt. Az ennek nyomán megalapuló Chan iskola csak jóval később vált népszerűvé, majd a kínai buddhizmus egyik fő irányzatává. A népszerűség egyik következménye, hogy a gyakorlás maga nem egyszer kikopott, és inkább csak egy hangulat maradt meg.

Bódhidharma alakja leginkább legenda. Volt ilyen mester, de mindaz, amit ehhez a névhez köt a hagyomány, az igazából két-három mester életét is magába foglalja. Bódhidharma a VI. században járt Kínában, és egy aszkétikus jógi vonalat képviselt. Neki magának és a tanítványainak nem volt semmijük. Mindössze egy evőcsészével rendelkeztek, és egy tűvel, amivel megvarrták a ruhájukat. Így vándoroltak össze-vissza.

Van egy híres történet Bódhidharmáról. Eredetileg Dél-Kínába, Guangzhouba érkezett hajón, onnan ment Északra. A VI. században Kína több császárságból állt. A legenda szerint Liang Wu Di-hez 梁武帝, vagyis a Liang dinasztia-beli Wu császárhoz ment. A találkozás története a Yuanwu Keqin 圓悟克勤 (1063–1135) Chan mester által lejegyzett Nefrit szirt feljegyzések Biyan lu 碧巖錄 című gyűjteményében így maradt fent.

梁武帝問達磨大師：「如何是聖諦第一義。」
磨云：「廓然無聖。」
帝曰：「對朕者誰。」
磨云：「不識。」
帝不契。

Liang dinasztia-beli Wu császár megkérdezte Bódhidharma mestert: “Mi a szent igazság végső értelme?”
Bódhidharma azt válaszolta: “Kiterjedtség, nincs benne semmi szentséges.”
Wu császár erre megkérdezte: “Ki az, aki itt velem szemben ül?”
Bódhidharma azt válaszolta: “Nem tudom.”
Erre a császár nem tudott mit mondani.

Bódhidharma innen tovább ment. Útközben találkozott egy kínai szerzetessel, Shenguanggal 神光, aki igen nagy tudású volt. Elkezdtek vitázni, de Bódhidharma nem hagyta magát, ahogy a szerzetes sem. Shenguang ekkor bemártotta a vízbe a máláját, hogy jó súlyos legyen, és egyszer csak arcon csapta Bódhidharmát, hogy annak kihullott a két metszőfoga. Mivel látta Bódhidharma, hogy itt nincs esély, itt valami másról van szó, megint csak továbbment. Egy Shaolin kolostor fölött telepedett le, és ott meditálgatott egy barlangban. Kilenc évig a fallal szemben ülve meditált. Ez a hely a mai napig megvan, és Bódhidharma árnyéka a mai napig látható a falon.

A Chan hagyomány szerint Shenguang tovább gyakorolgatott magában, nagyon jó szamádhija volt, büszke is volt magára, hogy elérte a megszabadulást. Egyszer csak megjelent a halál urának hírnöke, hogy vele kell mennie. Shenguang azt felelte, hogy ő nem tartozik senkihez, ő teljes mértékben a maga ura. Erre a halál urának hírnöke azt felelte, hogy ebben nagyon is téved, az egyetlen ember, aki tényleg a maga ura, az az, akinek kiverte a fogát. Erre Shenguang gyorsan haladékot kért, mondván, hogy találkoznia kell ezzel a mesterrel. Kapott is haladékot, és ment nyomban találkozni Bódhidharmával. De Bódhidharma, hiába ért oda Shenguang, csak ült tovább a barlangjában. Így Shenguang kint álldogált napokon keresztül a barlangon kívül a nagy hóban. Bódhidharma egyszer csak megkérdezte tőle, mit akar. Shenguang azt felelte, hogy tanítást szeretne kérni, a tudat természet igaz tanítását. Bódhidharma erre azt mondta neki, hogy a megvilágosodás, a tudat természet közvetlen átadása az hihetetlenül magas dolog, buddhák és bódhiszattvák sokat dolgoztak érte akár életüket odaadván, Shenguang pedig pár napig álldogál a hóban, mégis mire számít? Shenguang erre fogta magát és levágta az egyik karját. Erre Bódhidharma, mit volt mit tenni, elfogadta őt. A Huike 慧可 dharma nevet adta neki, s ezen a néven ő lett a második kínai Chan pátriárka.

Bódhidharma és Huike párbeszéde a Kapuja nincs átjáró (Wumen guan 無門關) című Chan gyűjteményben így maradt fent.

達磨面壁。二祖立雪斷臂云：「弟子心未安。乞師安心。」
磨云：「將心來。與汝安。」
祖云：「覓心了不可得。」
磨云：「為汝安心竟。」

Bódhidharma a fallal szemben ülve meditált. A második pátriárka kint állt a hóban, levágva az egyik karját ezt mondta: “Nyugtalan a tudatom, kérlek, nyugtasd meg!”
Bódhidharma azt felelte: “Add elő a tudatodat, és én megnyugtatom.”
Huike válasza: “Hiába keresem, nem találom!”
Erre Bódhidharma: “Na, már meg is nyugtattam!”

Bódhidharma kilenc év után továbbadta a hagyományvonalat, ezt a Wudeng Huiyuan 五燈會元 Chan szöveggyűjtemény ekként jegyezte le.

越九年，欲返天竺，命門人曰：「時將至矣，汝等盍各言所得乎。」
Kilenc év eltelte után Bódhidharma elhatározta, hogy visszatér Indiába, és így szólt a tanítványaihoz: “Eljött az idő, hogy visszatérjek. Mondjátok el, hogy milyen megértésetek van!”

時有道副對曰：「如我所見，不執文字，不離文字，而為道用。」祖曰：「汝得吾皮。」
Daofu így szólt: “Az én megértésem az, hogy a gyakorlónak nem szabad ragaszkodnia a szavakhoz, a tanításokhoz, és nem szabad elhagyni azokat. Ez az, amit használni tud az úton.”
Bódhidharma azt válaszolta neki: “Te megkapod a bőrömet.”

尼總持曰：「我今所解。如慶喜見阿閦佛國。一見更不再見。」祖曰：「汝得吾肉。」
Zongchi szerzetesnő azt mondta: “Az én megértésem az, hogy aki egyszer meglátta Akṣobhya Buddha tisztaföldjét, az utána már nem látja még egyszer.” Bódhidharma azt válaszolta neki: “Te megkapod a húsomat.”

道育曰：「四大本空。五陰非有。而我見處。無一法可得。」祖曰。汝得吾骨。」
Daoyu így szólt: “A négy elem (víz, tűz, föld és az ég) alapvetően üres. Az öt szkandha (az anyagi forma, az érzés, az észlelés, a késztetés és a tudat) létezés nélkül valók. És akármerre nézek, nincs egyetlen dolog sem, amit el lehetne érni.” Bódhidharma azt válaszolta neki: “Te megkapod a csontomat.”

最後慧可禮拜，依位而立。祖曰：「汝得吾髓。」
Végül Huike csak meghajolt és állt mozdulatlanul.
Bódhidharma azt mondta neki: “Te megkapod a velőmet.”

Bódhidharma négy tanítványa négy különböző megértésről számolt be. Daofu ‘a megértés teste és használata’ elméletéről szólt. Vagyis van az útnak a teste, az alapja, vagyis a tudat természete, amely túl van mindenféle kondicionáltságon, szennyezettségen. Illetve van az útnak a használata, amikor ebből, a tudat természetéből kifolyólag reagál valaki a hétköznapi dolgokra, a hétköznapi pillanatokra, vagyis a mindenféle élethelyzetben a gyakorló nem hagyja el ezt a megértést. Ekkor a megértés már használhatóvá válik az úton. Ha valaki megérti a tudat természetét, még nem jelenti azt, hogy képes lesz használni, minden pillanatban megtartani és abból kiindulva végezni a dolgait. Ez egy tök jó megértés!

Zongchi szerzetesnő arról beszélt, hogy amikor valaki eléri a tudat természetét, utána azt is le kell tenni. Ez a megértés egy spontán megvilágosodás-élményről szól. Egy ilyen élményt nem szabad megtartani, újra keresni vagy abból kiindulni. Ha valaki meglátta, utána már nem is kell többet látni. Ha megvan, akkor már megvan, el is lehet felejtkezni róla!

Daoyu arról beszélt, hogy a négy elem alapvetően üres. A függő keletkezés tükrében léteznek. Van egy megfigyelő, és ahhoz képest jönnek létre. Buddhista szemszögből mindenféle külső jelenség a megfigyelő és a külső jelenség együtteséből jön létre. Ekként tekintve az egész külső világ tulajdonképpen egy közös karmikus jelenségvilág: ugyanazt az álmot látjuk, ezzel egymásnak a tudatában lévő dolgokat felerősítjük, így a külső dolgok felerősödnek. Hatásuk lesz, de nem válnak el a tudat megismerő szerepétől. A tudat megismeréséhez képest léteznek a külső dolgok.

Az öt szkhanda az összes formai világot írja le, beleértve a tudatosságot is. Erről állítja Daoyu, hogy nem létező, és nincs is egyetlen dharma, amit el lehetne érni. Ehhez kapcsolódik a Chan elvonuláson való részvétel legjobb módja, amikor nincs senki jelen, a nagy üresség találkozik a nagy ürességgel, a végtelen tér találkozik a végtelen térrel. Ez a tudat kettőssége nélküli üressége. Erről van szó!

Huike, a második pátriárka pedig leborult és állt, nem csinált semmit. Ő kapta meg a velőt, a lényeget!

Bódhidharma nevéhez verseket is kapcsolnak, többek között ezt is:

外息諸緣
內心無喘
心如牆壁
可以入道

Ha a külső jelenségeket lenyugtatod,
A belső tudatod háborítatlan,
Az elméd pedig olyan, mint a fal,
Egyesülni tudsz az Úttal.

Bódhidharma versének értelme a gyakorlást illetően az, hogy amikor valaki elvonuláson van, a külső világot nagyon erősen le kell zárni. Belül viszont nagyon szabadnak kell lenni, vagyis teljesen ki kell élni a tudatot, nagy szabadságot adni magunknak. A belső tudat nem szabad hogy zakatoljon: nem szabad nyomorgatni, megerőszakolni vagy bármivel zaklatni, háborgatni. Az elme-fal metafora a test és a tudat elválasztására utal. A testet békén kell hagyni, hadd legyen. Ekkor a gyakorló bele tudni lépni, rá tud érezni az útra, egyesülni tud az úttal, vagyis a tudat természetével.

Három évszázaddal később, a VIII.–IX. században Zhaozhou 趙州 Chan mester, akiről a teaház a nevét kapta, s akitől a híres “Menj, igyál teát” mondás is származik, így nyilatkozott az útról.

問：「如何是道。」
師云：「墻外底。」
云：「不問者箇。」
師云：「問什麼道? 」
云：「大道。」
師云：「大道通長安。」

Szerzetes: Mi az út 道?
Zhaozhou: A föld a városfalon kívül.
Szerzetes: Nem azt az utat kérdeztem.
Zhaozhou: Melyik utat?
Szerzetes: A nagy utat 大道.
Zhaozhou: Az elmegy Changanba.

Ilyen a Chan! Igyunk egy teát!

Egy 2013-as hangfelvétel alapján lejegyezte és szerkesztette: Keller Mirella