Lendület, tűz, fűszerek és stabilitás – Mindez egy teában
Amikor Kínát említjük, mindannyiunkban más asszociációk kapcsolnak; nyüzsgő városok, villámgyors vonatok, ezeréves történelem, fűszeres ételek, óriási távolságok. Nekünk teák szerelmeseinek, mindig kedvenc teánk az első. A Wuyi-hegység teái hamar bekerültek kedvenceink közé, ízviláguk meglehetősen komplex; aszalt gyümölcsös, fűszeres, enyhén füstös, mely kellemes melegítő hatással párosul. Tökéletes választás lehet borongós őszi napokon, sárguló fák alatt sétálva.
A Wuyi-hegység, mely egyike Kína legismertebb teatermő területeinek, az ország keleti részén, Fujian tartományban terül el. Az UNESCO Világörökségi helyszín, mintegy 100.000 hektár ködös erdőt, völgyekkel szabdalt sziklaszirtet és hosszan kanyargó folyót foglal magába. Mérete megegyezik a Zempléni-hegység méretével. A terület igazi különlegessége az érintetlen természetben rejlik, a változatos összetételű erdőket csaknem 3000 növényfaj alkotja és megközelítőleg 500 különböző állatfaj lel itt otthonra. A természet elbűvölő tisztaságát különleges környezeti adottságok egészítik ki, így lesznek a Wuyi-hegység teái egyedülállók. Wuyi egy ásványi anyagokban gazdag talajjal rendelkező vulkanikus hegység, ahol évente több mint 2000 mm eső hull – ez megközelítőleg a hazai csapadékmennyiség háromszorosa – közben szinte folyamatosan ködfátyol fedi a környéket, a páratartalom szinte mindig 80% felett van. Igazán optimális körülmények ezek a teatermesztéshez.
A régióban közel ezer éve termesztenek teát, a Tea növény (Camelia sinensis) több száz változata található meg a területen. Ezek közül talán a legismertebb házasítás a Da Hong Pao – Nagy Vörös Köntös. A legenda szerint valamikor a 14. században egy tudós nagy vizsgára készült, hosszú évek munkája után indult Pekingbe, a császár udvarába. Épp a Wuyi-hegység környékén járt, mikor egy betegség magával ragadta, úgy tűnt nem fogja tudni folytatni útját. A közeli kolostorból a szerzetesek teával kínálták, mely meglepően gyors felépülést hozott. A vizsgát tökéletesen teljesítette, a Császártól egy vörös köntöst kapott – mely a dicsőség jelképe volt a korabeli Kínában. Hazafelé tartva köntösét hálaképp a Wuyi teabokrokra terítette, innen az elnevezés. A legendában szereplő több száz éves teabokrok még ma is élnek, igaz már csak fiatalabb utódjaikról szüretelnek.
A teákat az elkészítési eljárás, oxidáltság intenzitása alapján külön kategóriákba sorolhatjuk. Az oolong teák – melyek nevének jelentése fekete sárkány – valahol a zöld és a fekete teák közt helyezkednek el. A Wuyi hegyen jellemzően ilyen teákat készítenek, melyeket a vulkanikus kőzet adta mineralitás miatt gyakran szikla-teának is neveznek.
A hosszú sövényszerű sorokba ültetett teanövényeket a tavaszi rügypattanás után kézzel szedik. Sok teavidéken évente többször szüretelnek, a Wuyi teák egyedisége hogy csak egyszer, tavasszal szedik a leveleket, melyeket aztán kosarakban hoznak ki a hegyek lábainál található teaműhelybe. A leszedett 3-4 leveles hajtásokat előbb a napon fonnyasztják kicsit, majd bambusz tálcákra téve fedett helyre viszik. Fonnyasztás során a levelek lágyulnak, víztartalmuk csökken. A folyamat a bambusztálcák rázásával folytatódik, a levelek kissé megtörnek, a sejtek összetevői oxidálódnak, új íz- és illatanyagok alakulnak ki. Rázás és pihentetés fázisainak hosszát a teakészítő mester határozza meg, a levelek állapotán túl számít a páratartalom és a hőmérséklet is. Nagy tapasztalat és odafigyelés szükséges. Ezt követően a tealeveleket nagyméretű wokokban tűz fölött megsütik, így megállítva a további érést. A víztartalom csökken, az ízek stabilizálódnak. A megfelelő forma eléréséhez a leveleket kissé meggyúrják, közben az ízanyagok bevonják a levelek felületét. Utolsó lépésként a teát nagy bambusz kosarakba teszik, majd parázs fölött megpirítják, így érik el jellegzetes tüzesen mély ízvilágukat. Ezt a különleges műveletet először májusban végzik, majd ősszel még egyszer megismétlik, ekkor készül el a tea. Közben a víztartalom 3-5%-ig csökken, így a levelek sokáig eltarthatók lesznek. A teamester munkája ennél a lépésnél is nagy precizitást igényel. Egy kis füstösség jót tesz a teának, de csakúgy, mint a borok barrique érlelése, ez is túlzásba vihető.
A Wuyi teák iránti egyre növekvő kereslet szükségessé tette a terület kisebb egységekre való felosztását annak érdekében, hogy az eredeti sziklás vidék neve érintetlen maradhasson. A ‘valódi sziklás területen’ (正岩, zheng yan) élő növényeket csupán egy vékony földréteg választja el az ásványi anyagokban gazdag bazaltszikláktól, így a róluk szedett teáknak elképesztően komplex, minerális ízviláguk és mély, erős testük van. Azonban ahogy haladunk kifelé a ‘fél sziklás terület’ (半岩, ban yan) felé a sziklákat fedő talajréteg egyre vastagabb lesz. Jóllehet, ez a terület hivatalosan továbbra is a Wuyi hegység része, az itt élő növények a központi terület ásványi anyagainak csupán töredék részét képesek felszívni. A harmadik területről származó teákat ‘folyóparti teának’ (洲茶, zhou cha) hívják. Ez a terület jóval a minőségvédett Wuyi területen kívül esik és az itt élő növények szinte egyáltalán nem érintkeznek a sziklás talajjal, ennél fogva jóval gyengébb beltartalommal bírnak.
A leghíresebb Wuyi teák elnevezése általában egy legendához vagy egy meghatározó ízvilághoz köthető. Álljon itt néhány a teljesség igénye nélkül; Rougui – 肉桂 – Fahéj, Tie Luo Han – 铁罗汉 – Érdemre méltó – Vas Arhat *, Da Hong Pao – 大红袍 – Nagy vörös köntös, Shui Xian – 水仙* – Vízi Halhatatlan, Mei Zhan – 梅占 – Szilva illatú, Jin Mao Hou – 金毛猴 – Arany szőrű majom. A különböző típusokat más teafajtákról szüretelik és az elkészítési eljárás is kissé eltérhet, ami külön ízvilágot és hatást eredményez. Ugyanakkor elmondható, hogy összes a Wuyi-hegyen, de leginkább a ‘valódi sziklás területen’ (正岩, zheng yan) készült tea magában hordozza a vulkanikus talajtípus miatt kialakuló mineralitást, testességet. A sütés következtében kialakuló füstös, tüzes jegyek mellett pedig gyakran aszalt gyümölcsök ízvilágát fedezhetjük fel, enyhe fűszerességgel kiegészülve.
Igazán jó minőségű teák fogyasztásánál gyakori, hogy a hatásokat is vizsgáljuk. Érdemes megfigyelni testünk reakcióit, hangulatunk esetleges változását. Hová vitt minket a tea? Mi általában az aktivitást, lendületet, koncentrációt és közben nyugalmat találunk a Wuyi—hegység teáinak fogyasztása után. Érdemes mindenkinek kipróbálni, a teákon keresztül képzeletben elindulni erre a mesés hegyvidékre. A Lánchíd utcai teaboltban most 5 kiváló Wuyi tea kapható, mind ‘valódi sziklás területről’ (正岩, zheng yan).
Elkészítésükhöz 95 °C-os, lehetőleg szűrt- vagy forrásvizet javaslunk. Egy 150 ml-es teakészítő eszközbe 5-6 gramm teát teszünk és 15-20-30 másodperces felöntéseket alkalmazunk. Egy igazán jó minőségű Wuyi szikla-tea, akár 10-12 alkalommal is felönthető, hatása sokszor szavakkal leírhatatlan.
* Az arhat, arahat vagy arahant (szanszkrit: अर्हत arhat; páli: arahat, arahant) a buddhizmusban olyan spirituális gyakorlót jelent, aki egy bizonyos magas szintet elért. Az arhat szó eredeti jelentése „érdemre méltó”, amit régtől fogva használnak a védikus, a dzsaina és buddhista írásokban. A théraváda buddhizmusban ezzel a kifejezéssel nevezik azokat a személyeket, akik elérték a megvilágosodást.
* 仙 Xian – A kíniai hallhatatlan karakter két részből áll. Az ember és a hegy, a hegyekben élő ember. 人 山
A cikk eredetileg a Roadster magazinban jelent meg, 2022 őszén.
Írta és szerkesztette: Szulágyi Tibor
Fotók: Tálos Gábor
